Reggel, egy korai ébredést követően a Torockói Néprajzi Múzeumba vezetett utunk. Itt megcsodálhattuk a hagyományos népviseleti férfi, illetve női ruhákat. A torockói népek a vas megmunkálásából éltek, ezért hivatalosan is bányavárossá nyilvánították.
Később az árvaházat látogattuk meg, ahol megismerkedtünk az ott élő gyerekekkel. Rajzoltunk velük, és ajándékot adtunk nekik.
Pihenni sem volt időnk, mert újra útra keltünk. A Székelykövet támadtuk meg, és olyannyira elfáradtunk, hogy mozdulni sem tudtunk. A holnapi napon elindulunk haza, ezért még ma összepakolunk.
Ács Lili, Cseh Boglárka, Csépány Alexandra, Lakatos Zsófia 7. b
A mai napunk nagyon jó volt. A finom reggeli után meglátogattuk a Torockói Néprajzi Múzeumot, ahol egy kedves néni vezetett végig minket a termeken. Megtudtuk, hogy régen mivel foglalkoztak itt az emberek, megnézhettünk egy torockói tisztaszobát és a hagyományos helyi népviseletet is.
A múzeum után a helyi gyermekotthonban látogattuk meg az ottani gyermekeket, akiknek többségük árva. Megismerkedtünk egy nagyon aranyos négy éves kislánnyal, Biával. Együtt játszottunk, rajzoltunk a gyerekekkel, és átadtuk az otthonról hozott ajándékokat is nekik. Bármennyire is fájt a búcsú, nem maradhattunk velük egész nap, mert indulnunk kellett a túrára.
Csodálatos volt! A Székelykőre kapaszkodtunk fel, ez szó szerint értendő, 1128 méter magasba. Nagyon nehéz volt a felfelé vezető út, de a kilátás mindenért kárpótolt minket. Fent a csúcson fényképezkedtünk és megpihentünk egy kicsit, mielőtt lefelé vettük az irányt. A hegygerincen gyalogoltunk végig, majd egy nagyon köves részen kellett leereszkednünk. Óvatosan kellett haladnunk, és persze mindig megvártuk egymást. A hegy aljában már várt ránk az autóbusz. A fárasztó túra végén már nagyon vártuk a vacsorát.
A mai nap volt a leges-, leges-, legeslegjobb napunk!!!
Nagyon sajnáljuk, hogy holnap már haza kell mennünk.
Hanák Laura, Kovács Réka, Recskó Dorina, Szombath Laura 7. b
