Erdélyi tanulmányi kirándulás 2014.04.24-27.

Reggel, egy korai ébredést követően a Torockói Néprajzi Múzeumba vezetett utunk. Itt megcsodálhattuk a hagyományos népviseleti férfi, illetve női ruhákat. A torockói népek a vas megmunkálásából éltek, ezért hivatalosan is bányavárossá nyilvánították.

 Később az árvaházat látogattuk meg, ahol megismerkedtünk az ott élő gyerekekkel. Rajzoltunk velük, és ajándékot adtunk nekik.

Pihenni sem volt időnk, mert újra útra keltünk. A Székelykövet támadtuk meg, és olyannyira elfáradtunk, hogy mozdulni sem tudtunk. A holnapi napon elindulunk haza, ezért még ma összepakolunk.

Ács Lili, Cseh Boglárka, Csépány Alexandra, Lakatos Zsófia 7. b

A mai napunk nagyon jó volt. A finom reggeli után meglátogattuk a Torockói Néprajzi Múzeumot, ahol egy kedves néni vezetett végig minket a termeken. Megtudtuk, hogy régen mivel foglalkoztak itt az emberek, megnézhettünk egy torockói tisztaszobát és a hagyományos helyi népviseletet is.

A múzeum után a helyi gyermekotthonban látogattuk meg az ottani gyermekeket, akiknek többségük árva. Megismerkedtünk egy nagyon aranyos négy éves kislánnyal, Biával. Együtt játszottunk, rajzoltunk a gyerekekkel, és átadtuk az otthonról hozott ajándékokat is nekik. Bármennyire is fájt a búcsú, nem maradhattunk velük egész nap, mert indulnunk kellett a túrára.

Csodálatos volt! A Székelykőre kapaszkodtunk fel, ez szó szerint értendő, 1128 méter magasba. Nagyon nehéz volt a felfelé vezető út, de a kilátás mindenért kárpótolt minket. Fent a csúcson fényképezkedtünk és megpihentünk egy kicsit, mielőtt lefelé vettük az irányt. A hegygerincen gyalogoltunk végig, majd egy nagyon köves részen kellett leereszkednünk. Óvatosan kellett haladnunk, és persze mindig megvártuk egymást. A hegy aljában már várt ránk az autóbusz. A fárasztó túra végén már nagyon vártuk a vacsorát.

A mai nap volt a leges-, leges-, legeslegjobb napunk!!!

Nagyon sajnáljuk, hogy holnap már haza kell mennünk.

Hanák Laura, Kovács Réka, Recskó Dorina, Szombath Laura 7. b

A mai nap fantasztikus volt. Reggel hétkor keltünk, felöltöztünk és reggelizni mentünk. A reggeli svédasztalos volt. A buszsofőrökkel egy asztalnál ültünk, akik egész végig nevettettek minket.

Reggeli után összepakoltunk, felszálltunk a buszra és elindultunk Tordára. Útközben Robi megtanított minket tízig számolni románul. Nemsokára odaértünk a tordai sóbányához. Csatlakozott hozzánk a egy sóbányai idegenvezető, Bartha Judit. Sok érdekes dolgot néztünk meg. Valahol a magasban nagyon tériszonyom volt. Sok lépcsőn mentünk be egy terembe, ahol többféle szórakozási lehetőség közül választhattunk. Az óriáskereket én is kipróbáltam, és nagyon élveztem. A sóbánya megtekintése után megnéztük a város nevezetességeit és pizzát is ettünk. A városnézés tartalmas volt, de sajnos jött értünk a busz. A Tordai-hasadék felé vettük az irányt. Nagyon szép tájat láttunk, rengeteg barlanggal és hidakkal. Ez a túra nagyon tetszett, hoztam emlékbe két szép követ.

A vacsora húsleves és káposzta volt, a desszert pedig sütemény.

Holnap egy még hosszabb túra vár ránk.

Szombath Laura 7. b

Ma reggel fél kilenckor megreggeliztünk. Ezt követően elindultunk a tordai sóbányába, ahol megcsodálhattuk a fantasztikus sóképződményeket. Több mint 90 méter magasságból láthattuk a csónakázó tavat és a nagy teret, aminek magas sótartalma sikeresen gyógyítja a légúti betegeket.

 Ezt követően Torda belvárosát nézhettük meg, ahol a vásárban kürtős kalácsot is vehettünk.

 Itt a pizzázás után a Tordai-hasadékhoz mentünk. Emberpróbáló ösvényen kellett végigmennünk, és egy rövid pihenőt követően újra nekivágtunk a csúszós kövekkel teli túrának. Fáradt fejjel, de annál nagyobb akaraterővel küszködtük fel magunkat a buszra.

Csodálatos volt ez a nap, de a holnapi napot még jobban várjuk!

Ács Lili, Cseh Boglárka, Csépány Alexandra, Lakatos Zsófia  7.b

Megérkeztünk a tordai szállásra, ahol egy idős néni nagy szeretettel fogadott minket. Megmutatta a szobákat, nagy egyezkedés után megosztoztunk rajta. Hagyományos, régi torockói házban, rengeteg szépen hímzett terítő és sok-sok szeretet fogadott minket.

Kovács Cintia 7. b

A második napon a reggeli után elhagytuk szállásunkat és elindultunk a tordai sóbányába. Egy hosszú alagúton indultunk el, és minél beljebb mentünk, annál több sót láttunk lerakódni a falon. Több ezer tonna, szinte 99%-ban NaCl (nátrium-klorid) nevű anyagot tartalmaz, amelyet köznéven konyhasónak hívunk. Egy hatalmas „beszélő” barlangba is bekiálthattunk, melynek olyan visszhangja volt, hogy 16-szor ismételte kiáltásunkat. Mihelyt beértünk a sóbarlangba, egy hatalmas szakadék tárult elénk, vagy inkább alánk, amelybe lépcsőn ereszkedtünk le. Itt hatalmas óriáskereket is kipróbálhattunk. Ezután kicsit visszatérve a külvilágba városnézésre indultunk, ahol épp egy vásárba csöppentünk, ahol finom kürtős kalácsot ehettünk. Itt megnéztük a fejedelmi palotát, a református és katolikus templomot. Robi, az idegenvezetőn sokat mesélt a város viszontagságos történetéről. Ebédet is rendeltünk, finom pizza formájában. Egy bevásárlóközpontban bevásároltunk, majd indultunk a tordai hasadékba. Itt egy kicsit félelmetes és veszélyes, de annál kalandosabb túrán vehettünk részt. Ezután indultunk Torockóra, arra a helyre, amely a szállásunkat fogja biztosítani a következő két éjszakán. Egy gyönyörű, Székelykő nevű szikla mellett fekszik a „házunk”. A holnapi napon ide fogunk túrázni. Izgalommal telve várom a következő napot.

Kiss Norisz 7.c